HCZolival beszélgettünk az OB-ról, meg az IDPA-ról. Ő vetette fel, hogy írhatnék pár sort a versenyről, hogy én hogyan láttam. Aztán ebből jött az is, hogy le lehetne pár személyesebb hangvételű sort is írni - úgy általában a lövészetről, mintegy kedvcsináló a bizonytalankodóknak. Igaza van abban, hogy valóban sok a negatív hang, hogy "túl drága, túl nagy szívás, túl bonyolult" ez az egész - már korábban is kifejeztem a véleményemet ezekkel a hangokkal szemben.
Talán egy "disclaimerrel" kellene kezdenem ezt az írást igazából. Divat a rokonsportokkal, hobbikkal való acsarkodás, egymás kölcsönös lenézése. Jobban belegondolva nem is csak erről van szó, megvan ez az élet minden területén. Bringás-autós-motoros-gyalogos, mindegyik köcsög a másik szerint, hogy csak egy példát említsek.
Szerintem akárki, aki szenvedélyesen csinál valamit, azzal egy hajóban evezek, tehát ez az írás sem arról akar szólni, hogy a szituációs lövészet mindenekfelett. Már csak azért sem mondhatnék ilyesmit, mert még csak a felszínét kapargatom ennek a sportnak magam is. Egyáltalán nincs kizárva, hogy X év múlva egy teljesen másik lövészeti ág lesz épp a kedvencem, vagy akár egy másik hobbiba szerelmesedek bele.
Visszakanyarodva a saját szubjektív kis történetemhez, hátha több embernek megjön a bátorsága belevágni elsőre ijesztőnek tűnő dolgokba.
Mint sokan, még én is általános iskolás koromban kezdtem a lövészetet, légpuskával. Nagyapám tanított meg lőni, aztán a suliban is volt lehetőség edzeni, versenyezni, amit természetesen ki is használtam. Aztán egy darabig maradt a hobbilövészet, alkalmanként lőtéren, de inkább otthon a zárt udvaron a légfegyveres örömködés. Majd újra elkezdtem rendesen lőtérre és versenyekre (pontlövészet) járni, immár éles vonalon.
Elkezdtem dolgozni a saját fegyveren is, mert versenyezni valóban csak úgy lehet, meg amúgy is hajtott a birtoklási vágy. Sokan simán csak az élménylövészet miatt, vagy otthonvédelemre tartanak "sport", vagy "vadász" célúnak hazudott fegyvereket. És ezzel az égvilágon semmi baj sincs. Akiket valóban érdekel a sportlövészet, mindenhol a világon egy pici hányadát teszik ki a lövészeknek. A legtöbbeket mint szabadidős tevékenység, az élmény érdekli csak. Bennem kialakult egy igény a versenyzésre is, a kihívás miatt, de egyelőre nem a nyerés iránti vágy hajt elsősorban, hanem az önmagamhoz képest való fejlődés, a lövészet szeretete, a kihívás, hogy mindig kijjebb toljam a saját korlátaimat. Igazából ehhez sokkal több edzés, és nagyobb elhivatottság kellene, szóval inkább az élménylövészek közé sorolom magamat is, aki néha szeret versenyezgetni is, hogy lássa hol tart.
Na szóval mi is az az út, amit ehhez sportlövészként be kell járni. Versenyengedély, minősülés, pszicho, orvosi, fegyvervizsga, tárolóhely kialakítása. Annyira nem lehetetlen ám, csak neki kell állni. Minden jön szépen, egyenként. Ha megteszed az első lépést, akkor megy minden utána magától. Némi pénzt bele kell tolni, de nem drágább, mint egy jogsit megszerezni. A későbbiekben is jó ez az autós párhuzam, azzal összevethető a vele járó felelősség és a sarcok, valamint a fenntartás költségei. Ha tehát valaki az anyagi vonzata miatt aggódik, akkor kb. egy ilyen tétellel számoljon.
Ami fix költség lesz: évente sportorvosi, ennek beíratása, versenyengedély kiváltása, minősítés meglövése (3 verseny az MDLSZ-nél), klub tagsági díj. No meg az ezzel járó idő és szaladgálás. Vesd össze: autó műszakiztatás, szerelőhöz hordás tervezett és nem tervezett karbantartásokra, biztosítás, adók fizetése, stb.
Ez tehát a fix költség, amit nem lehet kikerülni. Ha ezt bevállalod, utána jön a móka. Hogy mekkora a fogyasztásod, és mivel tankolod a fegyvert, ez már csak rajtad múlik. A 9mm-es lőszer nem olcsó a .22-eshez képest, de ha egy tanknyi benzin árával számol az ember havi szinten, azzal már elég sokmindent lehet kezdeni akármelyik kaliberben.
Ha tehát fenn tudsz tartani egy autót, akkor fenn tudsz tartani egy fegyvert is. Más kérdés, ha egy autó mellé vállalsz be ilyesmit, akkor az úgy már dupla macera. Na de legalább érzed talán ez alapján, mit is veszel a nyakadba, megér-e neked ennyit.
Megvan tehát a saját fegyver, lehet edzeni, versenyezni. Ekkor már tudtam, hogy ez a hagyományos, egykezes pontlövészet nekem túl életszerűtlen. Vesszőparipám a biztonságos fegyverkezelés, és hát azért az ember erre is lát negatív példákat... Az IDPA-ban az a szép, hogy pontosan, gyorsan, biztonságosan kell lőni. És nincs vita, ha megszeged valamelyik szigorú biztonsági szabályt, mehetsz haza azonnal, DQ.
Sokáig persze nem mertem elmenni IDPA versenyre. Ami nem is baj, fel kell építeni minden egyes pontot a fenti 3 közül. Túl nagy pontosságot nem igényel ez a sportág, azt viszont a másodperc törtrésze alatt kell hozni, általában duplázva. Sajnos pisztollyal soha nem voltam jó lövő, inkább puskához van tehetségem (viszont pisztollyal jobban szeretek lőni). Mostmár egy elfogadható szinten vagyok, de még nagyon sokat kellene fejlődni, hogy tényleg azt lehessen rá mondani, hogy jó. A biztonságos fegyverkezelésen és a fegyverrel való biztonságos mozgáson szerencsére sokat nem kellett dolgozni, ez talán az airsoftozás miatt is van így főleg (ami megint egy teljesen külön világ, külön írást érdemelne). Más kérdés, hogy ez a sportág másfajta mozgásokat igényel, gyorsan, pontosan kell indulni-érkezni, mert amíg az ember tipeg, addig az óra ketyeg. Na ezen viszont még bőven lehet dolgozni.
A kezdetektől nagyon sok pozitív segítséget és biztatást kaptam a lövésztársaktól. Gianni "fogta a kezemet" az első versenyemen, a bíróknak pedig jeleztem, hogy ez az első IDPA-m. Így kicsit több figyelmet szenteltek annak, hogy elmondják, pontosan mire figyeljek, mit hogyan kellene csinálni. A cél az volt, hogy ne legyen DQ, ezt sikerült is teljesíteni.
Az idei IDPA OB-ról
Voltak viták a nemzetközi versenyengedéllyel kapcsolatban, hogy erre most miért is van szükség, miért erőltetik, hiszen így is fizetünk az MDLSZ-nek, ez pedig egy plusz sarc, amiért cserébe látszólag "szintén nem kapunk semmit". A mellette érvelők szerint ez elősegíti ennek a sportágnak a fejlődését, nemzetközileg is. Én most itt nem szeretnék igazságot tenni, ezt majd az idő eldönti, bár általában a túlbürokratizálás szerintem se tesz jót semminek. A lényeg, hogy az OB-n csak érvényes nemzetközi minősítéssel lehetett részt venni - ezt én is szinte az utolsó pillanatban intéztem el, de szerencsére ez is rendben volt végül. Erre az engedélyre már amúgy is szükség van a hazai hivatalos versenyeken is, maximum 3 versenyen lehet részt venni enélkül.
A másik érdekes kérdés, ami vitákat szül, hogy nagyon sokfelé darabolódik az értékelés. Egyrészt ugye a fegyverek szerint: ESP, SSP, stb, másrészt minősülési szintenként: NV, MM stb. Elviekben így az ember a "saját szintjén" tud versenyezni, az azonos minősítési szinten lévőkkel mérkőzik meg. Valóban jól esik elismerést kapni, érezni a fejlődésünket a saját szintünkhöz képest, de azért az ellenvéleményekben is van valami: ez kicsit egy ilyen "mindenki győztes" gondolkodásmód, ami egy versenysportban "érdekes". Erre most azt mondom, hogy nem baj, ha kiemeljük ezeket az eredményeket is "für info", de a teljes összesítés, ami tényleg számít.
A verseny előtt már nem csak azt tűztem ki magamnak, mint életem első versenyén, hogy ne legyen DQ, bár ez is egy fontos szempont, hanem szerettem volna a mezőny első felében végezni. Ez volt tehát a cél, amit szerettem volna megugrani - menjen az átlagszintnél már legalább eggyel jobban.
A reggeli nevezésnél hiába kerestünk volna beíró papírokat a csomagunkban, mert a magyar IDPA is belépett a digitális korba. Minden pályán tableten történt az eredmények feljegyzése. Erről a bírókat kellene megkérdezni, de számomra úgy tűnt, elég jól működik a rendszer, bár lehetett látni néhány fej összedugást, hogy mit hol is kellene nyomni.
A gun check elvileg kötelező, gyakorlatilag mivel nem pipáltak listát, ezért ezt akár el is lehetett volna bliccelni. Ezt többen megjegyezték, de szerintem ez nem jogos, mert ha akármi probléma lett volna, az a legelső pályán úgyis kibukik egyből. Szóval ez talán inkább a versenyző érdeke, hogy akkor már legyen rendben minden, ne a versenyen akadjon meg.
Szóban 10:00-s kezdésről kaptunk információt, ezt pontosan sikerült tartani, és a verseny sem csúszott meg, a tervezett időben véget ért. Ez nagyon jó, mert így tudja az ember mire számítson, profin ki volt számolva. Kisebb torlódások voltak, de hatalmas megakadások nem.
A pályák jól átgondoltak voltak, az eligazítások pedig alaposak. Még akkor is, amikor a hőségben tizenegyedszerre kellett elmondaniuk ugyanazt. Bár csak a saját squadomat láttam, de az alapján a bírózás is rendben volt, bár volt némi vita, hogy mikor is számít az átmenő lövés, mikor nem, meg hasonló dolgok. Ami valóban gyakorlati problémát okozott nálam, az az alábbi képen látható pályaszakaszon történt:
A fegyvert üresre lőttem a sarok mögül a célra, a tárat ezután a földre ejtettem, megindultam a földön fekvő bábú felé, és közben beraktam a tele tárat, csőretöltöttem a szánakasztóval. Még mielőtt a bábuhoz értem volna, rájavítottam menet közben a papírcélra. Ezután húztam hátra a bábút, ami az utolsó két célt indította. (Itt amúgy elég rendesen benéztem egy találatot, az egyik lövedék megcsípte a lőlap tetejének a szélét, amit én -1-es találatnak gondoltam, de valójában tényleg nem érintette a vonalat.)
Emiatt az átmozgás közbeni rájavítás miatt kaptam egy proc-ot, ami mint kiderült utólag, bizony a helyezésben is számított volna. Elfogadtam a bíró döntését, de legközelebbre jó tanulság, hogy ilyesmit szabad-e, vagy nem szabad-e csinálni. Az 1. pályán külön felhívták a figyelmünket, hogy ott lehet, ezért is mertem itt ezt megtenni. Kikérve más véleményeket, ez így szabályos volt, hiszen nem volt más látható cél a következő pozícióra átmozgás közben. Szóval legközelebb ezt már tudni fogom, és ennek figyelembevételével fogadom el, vagy sem a bíró döntését egyből.
Itt most nem fogom kielemezni egyenként a pályákat, így is elég hosszú ez az írás, meg egy videó amúgy is többet mond ezer szónál. Aki részletesebben kíváncsi a pályákra, az nézze meg youtube-on
HCZoli csatornáját, itt megtekintheti a pisztolyban abszolút győztes végrehajtásait.
Az eredményhirdetés egy picit csúszott, de addig is egy nagyon jó kései ebédet fogyaszthattunk el, majd az esemény támogatójának köszönhetően egy tombola játékon is részt vett minden nevező. Pontosabban azok, akik nem mentek haza egyből a verseny után, és jelen voltak még. Itt Magtech lőszert, valamint Frommeres ajándékutalványokat, meg némi lövészeti kiegészítőt lehetett nyerni, nem csekély mennyiségben.
Az eredményhirdetés alatt elég zavaró volt, amikor a dobogón álló román versenyző direkt kitakarja a zászlójával a többi helyezettet. Ilyenkor azért viszket az ember tenyere. Ettől eltekintve mindenki tapsot kapott, bevárták egymást a versenyzők a fotózkodás miatt, családias volt a hangulat.
Összességében egy nagyon jó napot tölthettünk el aktívan, nagy élmény volt. Gratulálok a szervezőknek a színvonalas versenyhez, a résztvevőknek pedig az elért eredményekhez!